Tegnap a kolléganőm, a Zsuzsi elhívta a német vendégtanárokat -hozzám egy kis vacsorára....Előzetes megállapodásunk szerint ő főzött, én csak a háttérmunkás (mosogató, pakoló, terítő, hámozó, szeletelő, cuccokat előkereső szakmunkás) voltam...Mindenesetre, nagy meglepetésemre a tökös-almás-sült csirkemell hihetetlenül jól sikerült....Minden adódó körülmény (úgy mint én, a kés, a konyha) ellenére...
De nem is erről szeretnék írni. Vacsora előtt, közben és utána beszélgettünk a németekkel. No, de milyen nyelven? Én nem tudok németül, Alla (az egyik hölgy) nem tud angolul beszélni, a többiek tudnak, de hát azért csak németek. Szóval, gyorsan osztottunk-szoroztunk, és megállapítottuk, hogy a következő nyelveken tudunk (egyenként illetve közösen): németül, angolul, latinul, oroszul és persze, magyarul....Aztán -mivel matek-szakosokról van szó- százalékokat is számítottak. Végül az angol került ki győztesként (nesze neked Hoffmann Rózsa!)...Ettől függetlenül elsősorban németül folyt a társagás, aminek én azért örültem, mert néhány ismert német szót "kihallottam", sőt! néha még a mondatokat is megértettem-azaz inkább kikövetkeztettem a szövegkörnyezetből....Aztán az a vicces helyzet is előfordult, hogy a mondat németül kezdődött, és angolul fejeződött be....:-)))Szóval teljes volt a káosz, de azért jól elboldogultunk egymással!
Én pedig most azon merengek, hogy igaz: az egyik szenvedélyes, a másik visszafogott, a harmadik laza, a negyedik vagány, az ötödik humoros, de mégis valahogy sikerült megértenünk egymást, sikerült eszmét cserélni. És mindez azért sikerülhetett, mert nyelveken tudunk beszélni. Nem csak a sajátunkon, hanem a másikén is. És bár igaz, hogy kommunikálni sok mindennel lehet: zene, tánc, ábrázoló művészet, jelek stb, mégis a legtöbbet a szavakkal tudtunk kihozni magunkból és egymásból.
Szóval, gyermekeim, tanuljatok nyelveket! :-)
