Most gyorsan még frissiben írom meg röviden a ma esti színházélményemet. Nem akarok szép, kerek mondatokban fogalmazni, és sokat gondolkozni a kidolgozottságán.

Ma este a Varidance (mondjuk, nem tudom, hogy miért kellett félig angol nevet adni-gondolom, a potenciális nemzetközi hírnév miatt) Társulat előadását néztük meg - a teljes család a legkisebbtől a legidősebbig....Naná! :-)

Hát, mit mondjak?! Lehengerlő előadás volt! Először is, csupa szép, egészséges, mosolygós, izmos, széparcú, lelkes fiatal. Szóval, a fizikai látvány eléggé mellbevágó volt. Mennyi energiát, lelkesedést, fantáziát sugároztak! Hihetetlen! Az ember legszívesebben felugrott volna a színpadra, és együtt táncolt volna csapattal. A zene egyszerűen magával ragadott: a népzenét keverték modern elemekkel, de voltak ismerős dallamok is. Általában inkább a tiszta dolgokat szeretem a zenében, de most ez pontosan így volt jó. És mennyi humor volt benne! Nem csak a zenében, hanem magában a táncban is. Az égvilágon minden eszközt felhasználtak: a műanyag partvistól, a vödrön, alumínium tányéron át, a dobverőkig, a dobozokig. Természetesen, ez a gyönyörű néptánc, amiért rajongok, mint valami kis fickándozó patak, mindig felbukkant. Még az egyébként lassan mozduló, nehezen felengedő, hidegebb vásárhelyi közönséget is magukkal ragadták. :-)

És azok a gyönyörű mozdulatok! Az egészen vad, a feszes dobbantós, a finoman hajlós, az éppen-csak-érintős, a kevélyen mozduló, a viccesen bukdácsoló, a bravúros...és még sorolhatnám...

Sok húrt szólaltattak meg a lélekben, a vérben, és az izmokban. Nem csoda, hogy végig járt a lábunk, és az egyébként vacakul induló este rossz hangulatát már az első dobbantásokkal széjjel rúgták....

Szóval, klassz volt! Ha felétek járnak, nézzétek meg őket!