Igazság szerint eredetileg nem erről szerettem volna írni, de aztán úgy gondoltam, hogy túl jó a hangulatom ahhoz, hogy egy komolyabb témával elrontsam....

Gárdonyi Géza regényét az MR-vizsgálatra várva kezdtem el olvasni, és másnap már be is fejeztem. Olyan "egyhuzamra" olvasós. A történet maga nagyon bájos, a szerelmi történet szépen, lassan bontakozik ki-egészen furcsa körülmények között, és természetesen a boldog befejeződés is adott. (Végre, valami kis vidámság a sok búvalbélelt, borongós regény, történet után....) Tetszett a stílus, tetszettek a néha ódivatú szavak, a múlt század elejére visszavezető fordulatok, jó volt egy kicsit alámerülni a nosztalgiába, egy picivel nyugodtabb, megfontoltabb kor világába. (Még akkor is, ha tudjuk: nem volt az az időszak annyira nyugodt, és annyira megfontolt....

De nem csak a történet, és a stílus ragadott meg, hanem meglepődve vettem észre, hogy jé, Gárdonyi ismerte a nőket, tudott női (=itt most háziasszonyi) aggyal gondolkodni, megfigyelte a ház körüli, mindennapos teendőket, apró-cseprő gondokat, és fillére pontosan megírta, hogy pl. mennyibe került egy bútorozott ház Münchenben anno...Igen, ez is tetszett: bepillanthattam egy régi kor konyhájába, a cselédszerzés problémáiba, abba, hogy mi illett és mi nem, az ide-oda vizitálás bonyolult rendszerébe, hogy milyen ruhát vettek fel az asszonyok, és az, hogy milyen anyagból volt. Eltűnődve olvastam, hogy az ifjú férj nem engedi be liliomszál feleségét öreg festő barátja lakásába, mert hogy elképzelhető: az éppen nem megfelelő öltözékben van. Hogy össze lehet veszni azon, hogy ki-kinek az ernyője alá bújt, és hogy a férj aggódhat azon, hogy mi lesz, ha a feleségét egyedül hagyja egy idegen városban, és az esetleg eltéved. És hogy minő borzalom: az egyik festő anélkül él együtt nőjével, hogy összeházasodtak volna. (Ezt a gondot -Ida rosszallása után- meg is oldják: gyorsan összeházasodnak, így a borzolt kedélyek megnyugodhatnak...)...Furcsa világ. Mondjuk, már nekem az is furcsa volt, hogy egy frissen érettségizett, 18 éves leány minden vágya az, hogy feleség legyen, és a ház körüli teendőket intézze, és hogy férje hűséges hitvese legyen. Bár, Ida számára a klastrom után ez valóban a szabadságot jelentette....Érdekes....

Nem szívesen élnék ennyi bonyolult szokás, illemfa-kerítés között, de valószínűleg ez biztonságot jelentett az akkor élőknek. Egyértelműbb eligazodást a kapcsolatok kesze-kusza rendszerében.

Mindenesetre tanulságos kis regény volt.